Péter Erika alkotásai
Zimankó
Háborog a szél, zsibbad a patak,
falvak nyomorognak hókolonc alatt,
csak verebek riasztják a kuporgó csendet:
megborzongnak a fák, amint felröppennek,
Téli fény
Ahol a vízesés jégszilákká
fagyva megszűri a csendet,
a kóbor fény aranyröggé
változtatja a kavicsokat,
de csillanásuk hó takarja,
Táj
Lombodtól fölizzott a táj
vadszőlő őszi bokra,
ám eldobtad rőt lángruhád:
túl röpke volt a pompa.
Prognózis
Mondják, havazni fog,
– december van, már lehet –
a hóesés majd
pehelypettyekből fest
pointilista képeket megint,
Metrón
Unott képpel ülő
monoton sorok,
összepréselt térdek,
elszorult torok,
pókerarcú pofák
tekintete réved,
a reklámok busás
kamatot ígérnek,
Ajándék
Léna öklendezve rohant ki a szobából. Alig ért ki az előszobaajtón. Lehányta az illatozó rózsabokrokat és a frissen locsolt füvet.
Karesz időközben felöltözött és kijött a házból.
– Kérlek, ne haragudj rám! – suttogta, majd kisomfordált a kapun.
*
