a képen Joseph Cornell egyik "doboza" látható
Várnak
ajkak vérre, árnyak kéjre,
míg hullámok zajára
csillagok térnek
sorban a halálba.
Az éveken át zsákokba gyűjtögetett libatollfosztások fájdalmait varrta dunyhává egy nyári délután.
Krisztusként kifeszítette ácsolt keretére a műselyemvéget, s az álmok őrzőjének szánt, „a kutyaúristenit” halk szitok rekedten hagyta el töppedt, ráncos ajkát, ahányszor csak vér serkent a görbe tű nyomán.
Nyakatekert gondolat,
mely vicces és szomorú,
mint egy bohóc temetése…
Az örökkévalóság elkezdődött.
Csinnadratta nélkül.
Hit nélkül nincs Isten,
de akkor mit keresnek
a fekete angyalok
a fekete aszfalton?
Vér jósolt emberhalált.
Birkabélben mit sem talált
ki hobbiból jövőt les.