/Ez a ciklus nem széplelkeknek, hanem keményszivűeknek és keményszavúaknak való. (Esztétikai értékről vagy értéktelenségről most nem beszélek.) /
*
a bémer téren
kávé mellett hasztalan
várom brüll adélt
*
Az éj gyönge fényében nézlek.
Mindent betöltesz
(...)
Szép vagy kedves.
És szemeimmel
csöndben
tovább szeretlek.
Így, amilyennek elképzellek...
ritmustalan haladok.
léptem alatt
roppanó ágak, levelek,
őszi bánatok.
A gyújtópontba helyezett
gyémánt eszelős ívfényében
ellobbanó mozdulat
végső elrugaszkodás
az egyetlen
felfüggesztési ponttól
Kiszakadtam, mint ecsetből a festék,
mint nyárutói vágyakból az esték,
bár nagy időm volt jó örömöt élni,
az Isten átkát emberölbe kérni,
Megszoktam, hogy engem vádolsz,
mikor a bűn vonz magához.
Azt, hogy korholsz édesdeden
Istennőként megengedem.
*
deres kökények
szárnyakat nyitogatnak
páva szemekkel
Dali. Linómetszet. Kelebi Kiss István ©