Hallgatlak,
ércízű csókot vált velem
minden hang,
sorsok szúrágta rajzait
olvassák ujjaim,
Azon az őszön is
csillogott a fény,
de megtört a nap
az ablak üvegén.
Lépteim csikordulnak
hófehérre kopott, törött csontokon,
nem nézek hátra,
mögöttem osonó árnyak...
Megszoktam már a csendet, a hallgatást.
Az élet rövid pórázra fogott.
A nyakamra hurkolt kutyakötélen
visszaugatni én már nem fogok.
Jim Morrison
dalszövegének fordításából (részlet)
.
.
.
Ez, most a vége
Gyönyörűm,
Búcsúzom
Egyetlen barátom; mégse
Fájjon feloldozni téged,
míg
megpihen
egy
Pillangó
az virágon,
annyi vagy
'56 miniszterelnöke emlékének
egyetlen mondatot
a nyelved hegyén tartva
juss a túlsó partra
át a túlsó partra
és mondd ki végre ott —