Vers
Augusztus éjjel...
Csendek öleltek. A végtelen est kebelére simultunk.
Fülledt alkonyi illatok árja pihent a füvek közt
bújva, s a vén nap, a felhők rőt lugasában aludt el
újra, aléltan. Alaktalan árnyak omolnak a fákra,
s messzi világok ezernyi arany tüze lobban az égen.
{ szókép keretben }
folyik az áldott szó
tetején csillogva,
szinte ringnak a különbek
Gyönyörködik bennük
a szem - bravó!-t kiált
a száj
Határ
...
látóhatárból csak a határ
lehetőségből csak a lehet
bezárult színevesztett virág
sorsod siratják az egek
Dal jajra, táncra, kettő szál virágra
JAJRA
Jaj, már elvesztettem,
meg sem is találtam,
megláttam magamban,
talán sose láttam.
A Rákóczi -úton
lassan félreáll a
zöld: mintha haragudna
tekintetem egy tűzfalon
járatom, vadszőlő zuhatagon
Palind-romok
Karinthy után szabadon, immár nem csak mondatok, hanem vers. Oda-vissza. Ritka munkás, ritka idegölő egy ilyet megalkotni, és nem is kifizetődő, de a fanatikusoknak jó móka. Hátha hagyományt teremthetek. :)
Kazuista
a maga csavaros módját...")
Fehérnek mondod a feketét
élőnek a holtat
csak hogy vitázz velem
