én csak nézek
szemedbe
azon a képen
tökéletes szépség
mikor bőrét természetesen viseli:
arca HéliaD
Ismeretlenségében ismerszik fel
a már megismert is.
Feltárni, hogy feltárhatatlan,
ezzel mutatva fel lényegét.
Ápolni a létezésünkkel ütött
sebet a léten — nem: elrejteni!
Magamban hordozlak mióta élek.
Elátkozhatsz, akkor is áldalak.
Éveim fogynak, mint égő gyertyaszál
s látod, mégis több leszek általad.
Felhők a Velencei-tó felett © - Copyright Pekka
Toronnyá dagadtak a felhők
Nagy ólmos fehérre
Festik,
Mint végtelen ledér vitorlák,
Az égbe bújt szelet.
Az ajkai gátszakadás
Őrjöng a vörös ár,
öklendezik a táj,
Száradó toll vés kincseket,
fakuló lélekszilánkokat.
- Homályba rajzolt életem
tört maradékát.
Tűnődöm s remegek. Mért? El sem mondhatom, érezd
engedi látni, a szív mélyre temetve kiált!
Lent a sötét meg a kék-mély csend öli mind meg a lelkét,
így van ez, és csak az éj hinti el égi porát.
Önkéntes partizánként
ért fel egész szabadcsapattal,
hogyan is lehetett volna
reguláris?
Műanyaggá csillag
hullta után sem rontható —
hát még olcsó krumplivirággá.