A besúgó (1)
Prológus
Abban a nevezetes 18. században, abban a bizonyos ancien régime-ben Velence, az ősi és büszke Köztársaság mély álomba merült: aludtak a zöldszínű lagúnák, aludtak a kecses palazzók, és az ékszerhez hasonló hidak, aludtak az arsenale dokkjaiban az egykor sok tengert megjárt gályák. Velence elveszítette gazdasági és politikai hatalmát, Velence kiesett a világkereskedelem és a világtörténelem útjából: mindkettő elkanyarodott az Atlanti óceán felé.
A szerelem mindig menekült tőlem…
„barackszínű ruhában alszik
a félig se felnőtt barackfa alatt,
amit én ültettem neki az este,
hogy élvezze, ha reggelig marad,
ezt a különös, új harmóniát,
amikor lenn, a fűben ébred…”
(Őz Zsolt)
Párizs-éjben, padlásszoba rejtekében, kényelmes, nagy terpeszkedésben mezítelen pár hever: egy huszonhárom éves férfi és egy majd harminc éves nő. Ablakuk alatt az éj-mélyi Párizs tetőrengetege terülget.
...Kezdhetem előrű!
A flaszterról egyenesen visz be az út, a szegényes tanyába.
A valaha jobb napokat látott, mára már szinte düledezőfélben lévő épület Józsi bácsi otthona. Egyedül él itt a falu közelében, már tizenöt éve. Asszonyát valami nyavalya vitte el, hát itt őrzi az emlékét.
Halotti tor Fenékpusztán
Jani a fülesvöcsök hátát egy kőnek vetve nézegette a karmait, miközben kényelmesen haldoklott. Lábain a bőre repedezett a vénségtől, s tényleg úgy nézett ki, mint a kenyérhéj, vagy a frissensült bejgli, amin csak véletlen bukkant fel foltok gyanánt a babakori eredeti halványsárga szín.
Jácint és Ibolya
Bevezetés: a halál
Kék villanás volt csupán és sárga dörrenés, fekete robbanás: aztán a csönd, a mélységes mély. A fölkavart, meggyalázott erdei út újra hallgatott, fülelt. Az erdő megrémült fái ágaikkal kapaszkodtak az égbe, és utat nyitottak a távozónak arrafelé.
Ennyi volt az egész: erdei út, száguldó autó, fék visongása, kék villanás és sárga dörrenés: fekete robbanás.
És vége lett.
Az utolsó fa
Kedves Nézők! Itt állunk az Amazonas-menti Metálkék toxin sivatagban. Valami olyant láthatnak, amire… szerintem nem is kíváncsiak. Itt állok,... pillanat... előveszem a jegyzettömbömet.
Hoffmann mesél (2)
(Az első rész foglalata: E.T.A. Hoffmann - ez a csodalény: Költő, Zeneköltő, röviden: Zseni - egy berlini korcsmában elmeséli élete legnagyobb szerelmének történetét a korcsmalakók kérésére. Ekkor - 1822-ben - a Költő már nagy beteg.