Nórica alkotásai
Csak vele
Megtépázott
esőcsepp koppan,
kopottas ereszből
ömlik, vele tart
a rakoncátlan öröm,
a kínkeserves feltételezés,
hogy akarlak.
Eressz el,
nem vagyok
és nem is leszek a tied,
de ezt te úgysem értheted meg.
Színvallás
(átdolgozott változatban)
Lassan piroslik
a lobbanékony nap,
túl sokat visz
a vászonra,
(ha rólam van szó).
Valaha volt
Szent nyakékemet megragadom.
Benne lakozik az átkod,
ártatlan alakként tartja bennem
a szánni való lelked.
Ágyban a helyed
„Angyalom hátat fordít,
beleszökken egy csillogó
gömbbe, lágy hangján súgja:
rázd meg!”
Reflexió
"
Megdermed a pocsolya magányos tükre,
jégcsappá válok, nézve a befagyott zöld füvekre.
Vágyakozva ásít, téli álmot aludva az élet,
fáznak a borostyánnal bevont fák,
vastag kesztyűjét rájuk húzta a tél.
Odaadó
Azt mondtad,
a kezeim alatt
naggyá faragtalak,
s nekem köszönheted,
amivé tettelek,
de hidd el, lelkedet
bárki megszólaltatta volna,
ki a koszorú csengőjének
dallamot adott.
Rebelde
(Lázadók)
Fagyos csend motoz.
Nem hagyhatom,
hogy diszharmóniába
boruljon mi él és mozog,
jön a vihar,
az eső majd elmossa
belenyugvásodat.
Töretlen
Sétálsz a kavicsos úton,
süt a nap, tegnapi eső
nyoma beárnyékol.
Belenézel a pocsolyába,
megtorpan a lábad,
látod, ilyen ártatlan
a küllem, belül
örvénylő a rend;
örök elégedetlen.
Mintha
Sötétség övez.
A holdtölte ma álomra hajtja
kiismerhetőségét,
kihalt az utca,
csak éjjel mutatja meg
igazi arcát.
