Nórica alkotásai
Idejét sem tudom...
idejét sem tudom,
mikor fordultam hozzád,
én, a feledékeny szolgád,
járt utamat elhagyom;
búcsúzom a csupasz fáktól,
száraz levelek harsány hadától,
benőtte vastagon a gyom,
bekövetkezett a nagy alakváltás,
hangos ricsaj, jajkiáltás,
csend békítő szava: nyugalom,
Akarva akaratlanul
Akarva akaratlanul
lököm eléd a villanásnyi képeket,
lecsitult sértettség
elszelel, ahogy akarnád,
Illúzió a kövön
Falon egy festmény függeszkedik.
Neve egy illúzió,
Rámerevedve él és mozog a kép,
Kizártnak tűnik a kitaláció,
Olyan megnyerően szép!
Zöld fény függönyébe burkol téged.
A sárga napfény így smaragdzöld,
"Itt állok, másként nem tehetek."
Az eredeti Luther-idézet így hangzik: „Itt állok, másként nem tehetek. Isten segítsen meg. Ámen.” (Beszéde a wormsi birodalmi gyűlésen: 1524. április 18.)
Enyhe szél veszi kezdetét,
vihar lesz, kísérői a felhők,
lágy levelek szállnak, szúrnak a fenyők,
Helyett(ed)
Csend van, nyugvó ég takar be,
Asztalon hever egy karéj kenyér,
Feléd nyújtom, már nincs a kezembe'.
Csak elképzelted, álmodj te éhező egér!
A levelek anyja
*„Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem:
így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.”
A levelek anyja vagyok,
Faként elhullatom,
Az én kicsikéimet
Elbocsátom.
