A vers meghallgatáshoz kattints ide!
szútra
kockáidról a pontok már rég lekoptak
de te még mindig megszállottan
morzsolgatod a csont sorsvetődet
az idő alpakka markába helyezted tökeidet
Úgy emlékszem, csak szombaton dobolt,
amit mondott, az mind egyforma volt,
a dobverője szórta a szigort,
s amit mondott, az mind egyforma volt.
gondolatod elindul
mondanivalót fial
innentől lépteidet szaporázod
hiszen, készülődik belsőd
az íráshoz
Megcselekszed:
percek, napok
órák - egyre megy
a homlokon
is: élni
menekvés gyanánt
megbékélni
a botlással mely
szégyenpadra von
mielőtt a hold kráterarcát
végképp elrejtené
visszanéz hamvadó udvarába
Ma minden olyan volt mint régen.
Kezed kezembe fektetve nézted
apró lábaid táncát, majd vakot játszva
kapaszkodtál belém.
akarsz e még tanulni vérem
és okulni tudnál e még
végre
ha már vesztve mindened
mert vesztve