A pici csecsemő cuppogott álmában, s egyáltalán nem zavarta a vendégek zajos jókedve. Pedig már délben összegyűltek keresztelőt ünnepelni a fogadóban, ahol a család is lakott.
Ne bánts!
Ne adj kezembe köveket
a szíved helyett.
Ne vedd el amit adtál
s szavak helyére
ne küldj némaságot.
Fázom.
Percek óta ereszkedtek az egyre sűrűbb, követhetetlen és kiismerhetetlen erdőben. Az alig látható ösvényen egy minden oldalról zárt, sötét völgybe értek, amit jellegzetesen nyirkos helyet kedvelő növények zártak el még jobban.
Hitelesebben
honnan is
indíthattál volna
eleve
szárnya-
szegett
elszánt kísérletet
Feladni elvet,
mit zendülő vér,
vágy, ideg és agy
égi pályáin beléd vésett,
csak elvtelenül lehet.
Ahogy hitet is csak hitetlenül.
A leszakadt kilincs porrá vált.
Hamvadó sikolya eret metszett
a lüktető homlok száraz pikkelyén,
melyből fekete szenny folyt vér helyett.
Bealkonyult.
Fáradt fények haldokolnak deszkák nyikorgó
rései között, mint szárnyuktól megfosztott
elárvult angyalok.
Ő is sietett
- az ellenkező irányból érkezett.
Kiöltöztette asszonya
rétegesen,
ahogy a fáma mondja.