Ébredsz
megint eleven
érzékekkel
(az ököllel gyötört
szívgödör
milyen
gyorsan
felejt)
Téli délutánon
a hegyen sétálok.
Lassan sötétedik,
és én meg-megállok.
tokmány, tok, tok(o)lyó, tulejka, fenőkőtartó, fentok
Először szarvból volt, majd pléhedényből,
egy csúcsból állt, meg tátott szájú résből,
Ez a vers Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának 10. Vers és Prózamondó versenyén a versmondó kategória I. helyezettje lett 2010.11.21-én
Már reszket a kezed
s én csak ízlelgetem
mozdulatait kanálnyi csendben,
hogy gazdagítson.
Lelkedből mersz nekem
erőt egyetlen könnycseppben.
Miklós és Júlia, két megszeppent vidéki, a szálloda recepciójánál, rendelés után csendben vették tudomásul, hogy a kettőszázhetvenhetedik emeletre kaptak szobát.