Gyökértől csúcsig
Rózsagyökerek ölelő oltalmában, piciny hajszálkinövések közé bújik meg az alsó rózsalét, ahol fény nem jár, s kegyelmi tétlenség oktalan vádja illetheti a tartományt. Pedig nem is lusta, semmittevő, értelmetlen életű közeg az, hol bimbók nem teremnek, virágok nem nyílnak, szirmok nem fakadnak.
Szerelem volt
Csak magamra, senki másra
nem haragszom, miért is tenném.
Szerelem volt. Első látásra.
Kelő hajnal, harmat-költemény.
Végső visszaszámlálás
Mi lenne ha
Dollárörvényes zúgók közt
Rongyos zászlóival
Odesszából
Kifutna újra
Az a fekete hajó
Hali-hé hali-hó
Átváltozásaid
Néha olyan vagy, mint a fa
zöld levelének illata,
és szélsuhodó álmaid
libbentik lombvirágait.
Szabván(y)
Pőrén jön a válasz, mikor és mennyire kár,
aztán harapó vágy feszül alkatra, ha vár
még rád aki újból megölelné a fejed,
csókot nyom az ajkakra, ha száj't fonja a máz..
Mindenszentek után
( Salvador Dali - Keresztelő Szent János Krisztusa, 1951, olaj, vászon)
Ünnep csüng
a fáradt Krisztuson,
gyűrött még
a gyászolók szeme,
kullogunk bús
kálvária-úton,
kiknek nem volt,
s nincs már gyermeke.
Sóhajtoznak
fonnyadt krizantémok,
koszorúba kötöznek ködöt,
botorkálunk,
– két suta vakondok –
gödrök, gondozatlan
sírhalmok között.
Fellélegzés
Kicsikartam magamból egy koromnyi napra való dermedt nyugalmat, üvegvatta-szivacsos lelkülettel, amire már a kéreg is úgy rászáradt, hogy nem is látszik semmi. Hírverésre dobolhatnak a dobhártyámon dobverővel, ékelhetik vágyam forrását.