talpba fúródott tövis lüktetésével
görcsökké rándult bajainkkal
bordák páncélzatán áthatoló fájdalom késével
gyulladt szálkákkal megvetett körömággyal
vértolulással a homlokcsont mögött
Parget, vászon, meg más efféle
ruhaneműből volt szegénye,
Fotó: Kéméndy József
Itt meghallgatható! Kattints! Elmondja: Péter Erika.
Olykor seregestől
zuhan ránk az emlék,
legendává duzzad
múló pillanat,
Az összes világnyelven pici rést üt,
pedig csak néhány millión beszéljük,
de hallódik az örömből, hogy baj van
a betűfüzérekből hajtott dalban,
Régi vers új utassal a fedélzetén
Mi lenne ha
Dollárörvényes zúgók közt
Rongyos zászlóival
Odesszából
Kifutna újra
Az a fekete hajó
Hali-hé hali-hó
Nap, Hold
aztán vissza.
Még borul,
már tiszta
megint.
ül -, békésen
vállain
emlékei nyugosznak
megszerzésükre ráment
élete, kincseit
nem kínálgatja
senkinek
Az óceán mosta hozzám üzenetét, vagy tán az őszi pára szitálta rám nyomát, az emlékezetem csalt-e meg, már magam sem tudom.
Behunyom szemem, érzem óvatos simogatásod arcomon. Bár a szellő is hűs játékot játszik, elenged az idő.
Melyik a valós, Istenem, már magam sem tudom!
*
kecskemét felöl
kivágódó kertkapun
vihar érkezik
*
Idefelé sem volt könnyű.
Ne hőkölj mégse,
ne rejtőzz terheid mögé!