Utolsó kívánság
Takarómon még tündöklik a fény,
de könny ömlik keblemből,
s fájdalom pettyezi
törékeny bőrömet.
Önbizalom-túltengés
A vérszegény, roskatag bolha feladta a vánszorgást. Annyi ideje nem evett már, és úgy legyengült, ha halni kell, legalább ne gyötrődjön tovább. Meghúzta magát egy fűcsomó tövében folyamatos eszméletvesztésektől reszketett, remegett, hallucinált, és szép kövér csípni való bolhatápot álmodott magának.
Keretek között
Hiába tört remények már
nem oldanak béklyóm alól,
fogoly vagyok, saját valóm
ocsúdni képtelen,
Nézz rám...
Nézz rám, ma jobban karcol a vágy, fejed
Hajtsd ölbe még egyszer, az enyém vagy most.
Futó bolond itt benn az álom,
így jön a képzelet, újra látom...
Enteriőr
[ide kattintva] a vers meghallgatható a szerzőtől
Csokrod, no lám, holtában is énekel,
szimfóniánk minden szirom, elillant
találkozások kármin álma
hull puha nesszel elém… igézet.
A palack (kor)szelleme
Miféle ígér
et? Én ilyet
soha! Szem
enszedett és
ostoba — na jó,
valaha magamnak
(ha egyál-) talán, mé
g az idők hajnalán, ám e
Úton-útfélen
A körgyűrű megágyaz, a horizont
felbűzlő benzingőzben kering.
Állnak a kocsik, a táj fűzöld ikon,
egymásra dobált sózott hering.
Timi
/Ez a ciklus nem széplelkeknek, hanem keményszivűeknek és keményszavúaknak való. (Esztétikai értékről vagy értéktelenségről most nem beszélek.) /