*
a bémer téren
kávé mellett hasztalan
várom brüll adélt
*
Az éj gyönge fényében nézlek.
Mindent betöltesz
(...)
Szép vagy kedves.
És szemeimmel
csöndben
tovább szeretlek.
Így, amilyennek elképzellek...
A gyújtópontba helyezett
gyémánt eszelős ívfényében
ellobbanó mozdulat
végső elrugaszkodás
az egyetlen
felfüggesztési ponttól
Kiszakadtam, mint ecsetből a festék,
mint nyárutói vágyakból az esték,
bár nagy időm volt jó örömöt élni,
az Isten átkát emberölbe kérni,
*
deres kökények
szárnyakat nyitogatnak
páva szemekkel
ritmustalan haladok.
léptem alatt
roppanó ágak, levelek,
őszi bánatok.
Papp Anikó Míra ©
Gombóc bohóc vigyorog,
pingpong orra
fintorog.
- Szervusz, Tihamér. Mi a fenét csinálsz itt avval a sok fura cuccal?
- Szervusz, Fafej. Megyek át a lápon.
- Már ezen a nagy sárdagonyán itt? Te hülye vagy, ezen még senki nem ment át élve!
- Ez a lényeg, Fafej, be akarok kerülni a Riccardók könyvébe.
- Az egy olasz könyv? Nem olvastam... Azt sem.
- Nem, tökfej! Ha valaki valami nagyot csinál, oda beírják.
- De te már csináltál nagyot. Olyan nagy disznóólad van, hogy csuda!
Megszoktam, hogy engem vádolsz,
mikor a bűn vonz magához.
Azt, hogy korholsz édesdeden
Istennőként megengedem.
Dali. Linómetszet. Kelebi Kiss István ©