Mityka alkotásai
Udvarvégi lak
A ganédomb mellett, a porta végén,
a nagy természet várta, s hagyta békén,
az utcafrontról ide be se láttak,
de friss-meszelten része volt a háznak,
s hogy időt bírva legyen titkok őre,
kemény akáclap fogta ölelőre,
Szirombontás
Újra ha kékel az ég,
daltól a hangos a rét,
napszínű fátyla alatt
nyílnak a fénysugarak.
IMA ASSZONYAINKHOZ
Óh ti
gyönyörű
gyöngyök
legyetek ti a dal
legyetek ti a tánc
lobbanjon tűz-csokrú
szemetekben a láng
és hó-habos fehéren
zubogjon öletekben az Éden
Faszén-vasaló
Nagy, ormótlan vasöntvény, íves nyéllel,
fölül záró lap, kampó-szegte véggel,
jó két maroknyi öböl a faszénnek,
kimért lyukak a kék levegőégnek,
a sima talp, fölötte vastag öntvény,
és csontba, bőrbe, vérbe írott törvény,
csak ennyi volt – s vasalt anyám, a büszke,
mindent simára, köznapi ezüstre,
és visszatűrve tiszta szemmel látom,
ahogyan hajtás élül a világon,
Szépapáim
Szép analfabéta volt nagyapám,
az apám meg csak négy elemit végzett,
de igazukat úgy falja a szám,
mint kisgyerek, az első kanál pépet.
Tollbamondás
Nem ütöttem, nem pöröltem,
haragomat összetörtem,
volt örömöm, evett kórság,
bánatomat széjjelszórták,
A nagyfűrész
Én akkortájt még nem értem föl ésszel,
hogyan bajlódok majd a nagyfűrésszel,
a jó tanácsot csak szememmel lestem,
a jó szó elfúlt megkeseredetten,
de fűrész sikkant, mint az Isten átka,
s a rönk friss csonkját sikongatva vágta,
