Mityka alkotásai
FARKASFOG
FARKASFOG
Hazám fiának szültek,
én tudtam – jó magyarnak,
befogtak, földbe gyűrtek,
de engem nem zavarnak
új rendek, úri sorsok,
A tűz körül
Már öreg fával rakod a tüzet,
így arcod elé nem a füstöt öltöd,
a lánglobbantás se a te ügyed,
a parazsat meg őrzik a göcsörtök.
Diófamagány
Anyám nem földi hírt ad,
saját misét celebrál,
s mint bolygó éhét csillag,
úgy csillapítja egy tál.
Strandvetkőző
A kezét áldott, nyári nap sütötte,
a két gyerek ott villámolt körötte,
egy bő kosár, egy szögletes, nagy táska
ürült-telült gyors mozgását vigyázva,
lágy takaró a fű fölé terítve,
hogy hűtse is, meg illőn melegítse,
Fuss el véle
Ez a világ tőled kerek,
hiszen beleszerettelek,
s kör-köribéd, mint egy gyerek,
csillagokat hempergetek.
Szabálytalanságom története
Jól emlékszem a leukoplaszttal leszorított kisujjamra,
bal lábam rendellenes ismertetőjelére,
és jól emlékszem Novák doktor úrra,
gyerekkorom öreg sámánjára,
a fenti gyógymód jóságos kieszelőjére,
és egyáltalán jól emlékszem minden kísérletre
– végül is ma már rendeltetésszerűen létezem.
Egyperces akvarell
A hegyoldalról hófehér sikolyt
lövell széjjel egy lombkaréj virág,
egy fürt öröm, körötte zöld mosolyt
leveleznek a fák,
A gyűjtögető
Az üvegek kényszeredetten koppantak össze,
amikor bebotlott a fülke ajtaján.
Az egész úgy hangzott, valami olyasféle zajként,
mint egy visszanyelt köszönés.
Gyújtatlan gyulladjék, ojtatlan aludjék (regős énekek nyomában)
Hajdina-szalma,
cserfa a bocskor,
nyírfa a nadrág,
láncosi bot szól,
süveg virágzik,
pántlika rajta,
hej, regülejtem
mind idecsalja
azt, aki hallja.
