Mityka alkotásai
Anyám most keserű
Anyám most keserű.
Nehezedik rá árva szeretet,
fekete csöndje tegnapi szavaknak.
Kezével fölvert álmot simogat,
nézése hallgat, mozdulatait
a süveghegyű nappalok befödték.
Körbenéző
Akármi hosszú életem,
azt kétszer úgyse élhetem,
elég, ha egyike alatt
kifogy belőlem kedv, harag,
csak egy kőhajintásnyira
raktam követ a csúzliba,
a számban sosem volt cumi,
csak piros bicikligumi,
azzal lehetett messzire
belelőni a semmibe,
Patt
Széjjelszakad a jobb kezem,
széjjelszakad a ballik,
a szál kereszt az ingemen
már semerre se hajlik,
Útközben
Adhat-e egy kérdésre választ
– hogy mi voltam és mi helyett –
a legutolsó egyedüllét,
amit majd nem értelmezek.
Harangbongás
Tegnap rossz voltam, kedves.
Eső esett, meg szél fújt.
Nem fértem melegedhez,
s a nyár is olyan rég múlt.
Tűzfalak
I.
Csak csapódnak ide-oda a tegnapi és mai dolgok
a szabálytalanná magasodó tűzfalak között.
A kilúgozott üresség,
mint határozatlan térdarab
lendül előre-hátra,
meg-megtörve egyre zsugorodó árnyékomat.
Aztán az erősödő zuhanásban
félreérthetetlenül megszűnik mélység és magasság.
Éhség
A falat tisztelte meg a kezet,
vagy csipet ujj a letört falatot,
a kéz evett, vagy a kenyérszelet,
de mindkettejük együtt harapott,
Pakk
Mikor a messzi majdnem idelátszott,
s a balszerencse tenyerébe csaptam,
csak kiboncolódtam egy utizsákot,
s te szorongtál a túlélő csomagban,
