ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Márciusvég. Ragyogó napsütés. Múzeum hatalmas transzparenssel: Van Gogh
Budapesten.
Déli órák, a forgalom mérsékelt, a téren kisebb, nagyobb csoportok, iskolások, felnőttek, buszok, akik voltak, s akik majd ez után.
Várakozás. Egy fiú a virágágyás mellett a földre hasalva digitális fényképezőgéppel makrót készít a sárga árvácskáról. Keresi, akarja a szépet, a színeket, mint Ő, a Festő…

Rövid várakozás, modern jegykezelés, bezsilipelés. Az üvegajtós zsiliptérben

I.

Mi az
amit keresünk folyton?

Erdőrengeteg nőtt
éveinkből, dzsungel,

hová akarunk vissza-
találni?

Uram!
Léted ha kutatom, nem gondolhatok másra,
mint a bennem feszülő megszállott akarásra;
meghúzódsz csendben, tervek, remények
elfúló motorját pörgeted fel, ha kérlek;
szólítlak, hívlak, hiszem, hozzád beszélek,
különös kapcsolat, akár a gyermek, félek
elveszíthetem amit e rejtett tudatalatti jelent,

Ha szőlőskertek
fűszeres illatával
kínálja fel magát
az ősz,

Hová tüntetek napfényes vasárnapok?
reggeli frissesség, tisztára söpört utca
az áhítat házsorok közötti lépteivel?
vajon hova, ti szagos-szappanos
mosakodások, fehér, vasalt ing,
ünneplőruha, ránctalan méltóságok,
s ti harangzúgástól visszhangzó hegyek?

Van pillanat amit szívedbe vésel,
egy érintés száz vallomással ér fel,
alkony ,ami csendben hull hajadra;
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.

Dal.

Még előttem az arcod,
sok kusza vallomásod,
még bennem él a féltés,
még felszítja a lángot.

saját fotó

Csepergős nappalok alá nem állnék,
s mert ilyen vagyok, szavam sem lehet!
Reggel friss tej vár, újság meg kávé,
köszöntenek, ha sétálni megyek.

Homage á dr K. F.

„Látod-e, álmodom én is”, éjszaka kúszik a házra,
hársfavirága ma méz-teli illatát hinti fölém,
érzem az éj örömét is, árnyait sorra bejárva
fészkel karomba a hársfa tövén.