koosán ildikó alkotásai
Megszokás
Emlékszem, mikor végre,
bátortalanságom félretéve
hozzád először mentem,
abban a régimódi rozzant fotelben
vártál, kissé színpadias pózban.
Kristálymetsző
Művészi tárgy, metszett pohár,
aki csiszolja, mestere,
holnap már kézről kézre jár
gyöngyöző óborral tele.
Remy de Gourmont: Felemelkedés *
Éjjel, mikor kihalt a pusztaság,
Jó lenne veled vidám, fáradt barát....
Ó Nap, fogyó fény-sátorvirág az égen
Haldokolsz alkonyban a láthatárszélen.
Ó! ha ott lennék, sápadt, jó barát
Éjjel, mikor kihalt a pusztaság!
Kánikula
Kánikula! Mi lenne jobb,
bezárni minden ablakot,
hűsölni benn a hangtalan
félhomályban ablaktalan,
Nyírfa /saját fotó/
Karcsú ágain méteres zöld szakáll
ferdén kileng ,és újra visszaszáll
a vonzás örök törvénye szerint,
hogy újra lengjen fel és le megint.
Heinrich Heine : Helena *
Te csalogattál elő síromból,
Tündérvarázs élesztgetett
Engem a kéj parazsával ~
Most nem vagy úr vágyam felett.
Nekem is...
Koday László azonos című képéhez
Dimbes- dombos szép vidéken
épp egy völgyecskébe értem,
mikor láttam, nem hinnétek,
egy fán borzas gólyafészek,
s két gólya áll útra készen.
Tavaszigézet
Dirib-darabnyi napos nappalok
ha összeérnek, múlnak a fagyok,
naplávacseppektől ébredeznek
tenyérnyi kertek, erdők, berkek,
bizsergéshullám fodroz, tölti a
lelket reménnyel,
