ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

1. nap:

Úgy tűnik, a nagy meleg hatására többünk agytekervényei is különös fordulatot vettek.
Unokám – Mira - öt éves, és ha együtt vagyunk, a mesélésen, mondókázáson túl gyakran a legjobb móka, ha beszélgetünk - bármiről, amiről szeretne. Ilyenkor mindig megígérem (és többnyire be is tartom), hogy akármennyi kérdést tesz fel, mindegyikre igyekszem válaszolni, és kívánságait – ha tehetem – ilyenkor hiánytalanul teljesítem.
Végtére is ez a mi napunk. :)
Mivel mostanában már néha megérinti a szleng különféle közösségekben, gyakran érdeklődik, hogy ez vagy az mit jelent. (ilyen pl. a „bakker”- battej -), a „dzsalsz” – dzsajsz, stb)
Ma az volt a kívánsága – írjunk együtt verset, vagy mesét. (tréfászat…meg valószágoszat - közölte – a cigáról… )
Hát, ilyen lett:, és megkövetem a Kedves Olvasót, hogy most elsősorban NEM irodalmi szabályoknak próbáltunk megfelelni, viszont rengeteget nevettünk. :)

Csigabiga -álom

Csigabiga hová dzsalsz?
M'ért nincs nagykabátod?
Mi az a púp a hátadon?
Csak nem az új házad?

- Persze, hogy a házam az,
s hogy volna kabátom?
Csak ez a kis viskóm maradt,
meg az adósságom.

Csigabiga-szerelem…?
- Csigabiga-álom…!
Legfeljebb egy nagykabátért
eladom a házam.

2. nap:

Jut eszembe – a mesélés ideje alatt az unoka figyelmének tesztelése nagyon fontos, ám történhet spontán módon is, bár késő éjszakába nyúlóan a nagyszülők többnyire már álmosak - nem úgy az unoka… Ilyenkor előfordul, hogy akarva-akaratlan kihagyunk egy-egy sort, uram bocsá', egy-egy oldalt a kedvenc meséből, hátha hamarabb elalszik a kicsi… Ha jelzi – ahogy tette Mira is – hogy Mamíííí…, kimaradt…! – akkor bizony, még nem álmos, és a figyelme is lankadatlan.
- … szaladt, szaladt a kis aranyhalacska… - meséltem tegnap álmosan, mire Mira: Mamííííííí- nem szaladt, úszott a kisz aranyhalac'ka! (Legkedvesebb meséje most A csuka parancsára című verses mese - naponta többször is kéri, hogy meséljem el, bár, mint kiderült, már kívülről fújja…)
No, de végül is, feladtam… - mármint, hogy elaltassam. Majd elalszik, ha álmos lesz, elvégre ez a mi napunk. Meg éjszakánk…Legfeljebb hosszú lesz ...:)
Viszont legalább figyel a mesére, az biztos! (és a mamira is, nehogy idejekorán elaludjon...)
Később egy hívatlan látogatóról beszélgettünk, egy szemtelen cicáról, amelyik a teraszra nyújtózó fenyőfaágról időnként beugrik az erkélyre, hogy játsszon Mirával.
A beszélgetés során eszembe jutott néhány régi, kedves történet – az én cicámról, meg a Balatonról.
Aztán rímekbe szedtük: együtt, és megint sokat nevettünk:

Az alma, meg a fája…
(bolond mese, Mirának)

Indulunk a Balatonra holnap,
férjem - Rezső - meg a gyerekek.
Hajnalban - ha megsegít az Isten –
repülnek a Trabant-kerekek.

Ám de addig bármi megtörténhet,
minden, ami történt máskor is:
induláskor vajúdik a macska,
és intubálnunk kell majd egy kicsit:

azt, amelyik utolsóként nyávog,
a leglustább, kis rusnya érkezőt,
amelyikre megorrol az anyja,
és ellöki majd a kis éhezőt…

Így esett a történetünk most is:
amíg a vén macska kölykezett,
hajnal lett, ám nem indultunk mégsem:
- nem nyávogott egy macskagyerek.

Intubáltuk most is a kis lustát,
adtunk neki friss, langyos tejet:
ellökte az anyja – szégyenében -
hogy rá ütött a kis macskagyerek.