Örök körforgásban,
Megdermedt, nagy csendben,
Részvéttel megszántan,
Gyűlölettel telten,
Magasból kiáltón,
Mélyből felzokogva,
Szentesen megáldón,
Bűnökkel átmosva
Küzdünk és létezünk.
Pusztuló páraként
Egyedül bolyongva,
Angyali szárnyakért
Imákat morogva,
Átkozott lelkek közt
Figyelve és félve,
Tavaszt, vagy nyugvó őszt
Perzselőn megélve
Járunk, még járhatunk.
Te legyél barátom,
Mikor ülök csendben,
Szavaim belátón
Kiáltsd szét helyettem,
Karolj át szeretve,
Minden kínom látva,
Csókolj meg nevetve
S engedj a világba
Elmennem, hogyha kell!