Belépés
Szerkesztőségi hírek
Kedves alkotótársak és látogatóink!
Szeretettel kívánunk nagyon boldog új évet!
Szerkesztők
Online felhasználók
Keresés
Friss beküldések
Aktív fórumtémák
vágyak ölében hallgat a végzet
csillogását a hajába sodrom
a nyárnak és a szelekbe kiáltott
álom megkopott képeit eloldom
bekopogott az éj és megállt ott
elsuhanó éjszakáid veted
.jpg)
© - Copyright Saját fotó
még álmodik a csend - időtlen magzat,
pár eltévedt harmatcsepp - mielőtt
pillantásod, mint távoli csillagzat
fénye rám terült - simulva beleszőtt
feledés útjára bocsátlak
Prospero and Miranda *
hallgatjuk a szélben morajló felszínt,
és az egyre halkuló dalunk végén
távolról a sötétség - felénk int.
valamit suttogott, s én nem felelek;
végtelen harmatot szitálva az ég
rám terül, hogy nyugalmat keressek,
hol az elengedés lassan oszlik szét
a reggel elringat, otthagy egyedül -
keser-édes minden, itt legbelül,
.JPG)
Glosszavers – Villon - Faludy℗ Chanson a párizsi szépasszonyokról c. verse nyomán
Illusztráció: BATTHYÁNY GYULA (1887 - 1959)
Párizsi kokottok (Hölgyek konflisban), 1930 körül
