Vadul örvénylő elmúlások
(saját grafika)
Pillantásod, mint távoli csillagzat
Fénye rám terült - simulva beleszőtt
Időtlenséget, vadul örvénylő
Elmúlások szimpla látomásait,
Hajnali ébredésekből felfénylő
Kialvatlan álmaink százait.
A sötéthez egy kis csillogást adunk,
Figyeli a hallgatást, fű sem zizzen.
Derengve zárta kopott kapuját -
A hunyó világba burkolt tanúját.
Retinán szőtt dagerrotípiák
Letörölhetetlen sötét rétege;
Telihold
Megint telihold van.
Jó, hogy újra láthatom
tegnap még ránc volt a homlokomon
s féltem, mert tenyeremben
a vonalak oly halványak lettek.
Mára újra erőteljesebbek
s növekszik a remény…
Bár kopogtatat az ősz,
s a faleveleken sárgulnak az erek,
odakint a Nap még kerek
éppen mint nyár elején.
Csak a gólyák nézik
más szemmel a teliholdat
félőn indulnak a hosszú útnak,
szárnyuk alatt őrzik a fészkük melegét…
kint most szép csillagos ég.
Alatta állva a teliholdat nézem,
augusztus végi varázslat ez nekem…
Göncölszekeret pásztázza szemem.
Hiányérzet
hiányzik a szó
az ágaskodó betűk
szélhámos mondataim,
midőn egyik a másikat
írja fölül; izgalom
bajlódás, tompa ceruzák
elhűlő tea, öreg papírkosár
temérdek tikkasztó
gondolat, ilyenkor nyár
derekán; munka, küzdelem
szavakból cseperedő
kesernyés értelem, miről
feltételezem, hogy másokat
is - legalább ennyire érdekel
(átirat)
Bekopogott az éj
Csillogását a hajadba sodrom
a nyárnak, és a szelekbe kiáltott
álom megkopott képeit eloldom.
Bekopogott az éj és megállt, ott
mellette, kikócolta a hajnalt, fényt
lopott, míg ringva álmodtam az alkonyt.
Egy hervadó szépség koldusaként
a pirkadat elérte, mint egy asszonyt,
az égalját még karcoló fuvallat
és suttogás. A vágyak ölében
hallgat a végzet, akit - a sors vallat
az éjbe rejtett szótagok öblében,
hangtalanul, sötétségbe szórtak,
és a szavak omló selyemről szóltak.
...valahol talán
...valahol talán még elmereng
alig jön, álmosan cammog
idei új tavaszunk, csordultig
fényekkel,
még a szél-zsebében ott lapul;
csak odaköszön a vidám reggel,
bár ajkadon pihenne még.
Kint még hó, s hideg van.
saját fotó
Mialatt az ablak
Résein befúj a szél,
Kint még hó, s hideg van.
Fagyból szövi nyűgét
Kendőbe kötve a tél,
Kint még hó, s hideg van.
Csalódás és hallgatás
saját grafika
Egykori emlékeivel beleül
Karfa közé a fáradt vonzódás,
Elsodor a vágy, ahogy rám feszül
Hervadó szépségével a csalódás.
Engedi - csodáljam milyen is volt ott,
Mikor fellobbant az esti forrongás;