Megint egy év…
Éjszakák, nappalok…
Kutatva még
Arcodat, s lábnyomod
Viszem tovább
Megfakult sorsomat,
De fáj a láb,
S még a sír nem fogad…
Magányban él
Mind, ki mást eltemet.
Sikolt a szél,
Rám üvölt, felkelek,
Talán a ház
Őrzi még kéznyomod,
Tudom te vársz
Újra rám… itt vagyok!