Ruder Jana alkotásai
Üzenem
Azoknak üzenem, akik megbántottak.
Akiket egykor megsimogattam,
s mára már a hátukat sem látom,
eltűntek, hogy nekem fájjon.
Nem fáj.
Üzenem, hogy a tavasz átölelt újra
s a remény apró kis hajtásokba bújva
megsimogatta lelkem.
Bár roskadozva léptem, a hold erőt adott.
Éjjel kacsintottak rám a csillagok.
Azoknak üzenem, akik elfeledtek.
Amikor árván álltak, s melléjük térdepeltem
kezüket simogatva, dúdolva adtam meleget
amikor fáztak.
Volt hogy megaláztak.
Üzenem, hogy ideért már a nyár
árnyat ad az égig érő diófám
alatta ülve az ég is kékebb,
Telihold
Megint telihold van.
Jó, hogy újra láthatom
tegnap még ránc volt a homlokomon
s féltem, mert tenyeremben
a vonalak oly halványak lettek.
Mára újra erőteljesebbek
s növekszik a remény…
Bár kopogtatat az ősz,
s a faleveleken sárgulnak az erek,
odakint a Nap még kerek
éppen mint nyár elején.
Csak a gólyák nézik
más szemmel a teliholdat
félőn indulnak a hosszú útnak,
szárnyuk alatt őrzik a fészkük melegét…
kint most szép csillagos ég.
Alatta állva a teliholdat nézem,
augusztus végi varázslat ez nekem…
Göncölszekeret pásztázza szemem.
Holdkereső
Nem láthatom mindig a holdat,
pedig nekem az varázslat…
Téged sem látlak.
Csak a múltat simítom
hideg napokon.
Amikor fázik homlokom,
ideképzellek.
Nem nehéz,
bár kettétört hídon járok
már nem sajognak a régi sebek.
Néha benézek egy fura ablakon,
utána átjár a nyugalom.
Erősnek érzem a hófehér falakat
hisz gyerekkacagástól
ott minden hangosabb
és ez gyógyír minden bajra.
Csak itt lógatják a fák ágaikat
minden hajnalra…
A jelen már kopik,
nincs illata.
Éveinket lassan ellepi
a rozsda.
Csontjainkba ül a fájdalom.
Egyre mélyebbre zuhanok.
Ma már...
Ma már...
( egyszerű, spontán írt vers)
Le kellene írnom, mint korábban tettem
ha valamit erősen, és mélyen éreztem…
Amikor úgy fájt még az is, ha nőtt a falevél,
s mikor hálás voltam a kedves szavakért…
Amikor a csendre olyan nagyon vágytam
s mikor boldog voltam, mert gyerekmosolyt láttam…
Mikor a hazugságoktól megrepedt a lelkem
s amikor ültem egyedül… darabokra törten
Amikor mély sebeimet jól összeférceltem,
a nagy görbületből felegyenesedtem…
Színes palettákra festettem szavakat
fényüket vesztették már a sok évek alatt…
