ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Évekkel ezelőtt, pár esős nap után eláztak az őszi levelek, égyre több lett a vizes levél előttem.
Őszi napok, emlékek ragyogó napsütésben, amit mindig úgy szerettem. Benne van ugyan az elmúlás, de erre mindig úgy gondoltam, csak időleges, hogy helyet alkalmat adjon az újjászületésnek - majd.
Addig pedig - ősz: terített asztal, színes gyümölcsök, ízek, kapuk nyílnak - iskolakapuk, apró léptek.
Milyen jó volt tenyerembe simítani a kicsi kezeket?

https://artpresszo.hu/sites/default/files/svény - path.jpg

Halmágyi Vince fiatal korában nagy tehetségnek számított, mint drámai színész. Bánk Bánt is alakította. Később aztán történt vele valami. Valami törés.
Szerelem?

Találkozás

Georgenak néhány napja látomásai voltak. Persze nem hallott hangokat, mint Bernadette Soubirou, de látott. Lehet, hogy elképzelte, hogy látott valamit. Egy elsurranó árnyékot a szeme sarkából, de mikor fejét elfordította, semmi nem talált.

https://artpresszo.hu/sites/default/files/toló - kerekes_blue k...jpg

Szembe jött velem az asszony a szomszéd Kis utcából, s köszönésképpen felém bólintott. Szinte felkiáltottam a meglepetéstől – tisztán, rendesen volt öltözve, majdnem elegánsan.
- Mi gondod vele? - kérdezte a nejem.
- Hát, ismerem régről és csak…
Csak, csak!
Felködlik egy kép előttem, ahogy könyörgő szemekkel megállt előttem a koszos ruhába öltözött ember. Elég kellemetlen szél fújt, és a hó is pilinkázott, kékes-vörösre fázott kezeit kinyújtva közeledett.
- Adjon egy kis kenyérre valót! Csak pár forintot.

https://artpresszo.hu/sites/default/files/Girtai _Trio_2023-06-05_12-14-12-514.jpg

A zenekar valami modern darabot játszott, de én nem bírtam végig hallgatni. A hegedő és a kürt belekezdtek egy különös duettbe … és „éles hangon felsüvített a zuhanó bomba. Pont a fejem felett. Vííí! Bumm!” – Befogtam a fülem, ne halljam és kimentem a teremből. Addig bolyongtam süketen, kezemet a füleimre szorítva a Kultúrpalota folyosóin, amig a feleségem rám talált és nyugtató szavakat duruzsolva le nem ültetett egy padra.
Soha többet ilyen koncert!

„véletlen útitársaknak beszélik el…” (Pausztovszkij)

Az átszállásra hosszasan kellett várnom. Meguntam a füstös váróban üldögélni és kiálltam a peronra. Legalább nem a mások füstjét szívtam. Inkább a mozdonyét, de azt szerencsére elfújta a szél. Meg aztán szórakoztatóbb is volt az ide-oda gördülő vagonokat nézni, mint a váróban dohányzó, vakaródzó, hortyogva szunnyadó utasokat.

Egy őszi este kezdődött minden, a Hendaye-i állomás előtt. Spanyolba a vonat csak éjfél felé indult. Sok ideje volt.
Nehéz felhők jöttek át a Pireneusokon a tengerpartot ostromolva. Már kora délután elsötétült az ég, és a szitáló esőtől minden barátságtalanná vált.

Ki merem jelenteni nyugodt szívvel, hogy semmilyen titkos, törvénytelen dolgot senki sem végez nálunk!