A vers meghallgatásához kattints ide! Előadó: Fister Vivien
Dörömböl az ég,
és nyakamba fújja
a szoknyám a kíváncsi vihar,
és véresre mossa az arcom a zápor,
és villódzva harsog az égi zenekar.
és villámok verdesik remegő vállam,
és tombolnak kéretlen kísértetek.
Én itt vagyok neked. Engedd, hogy hozzád bújjak.
…és terjed a tűz,
és szőkeségem lángol,
pirossá parázslik a fénytelen arc,
és látom a parton a lávaköveket,
a fortyogó folyót, a vadvöröset,
és a kráter-közelben potyog a pernye,
és tombolnak kéretlen kísértetek.
Én itt vagyok neked. Engedd, hogy hozzád bújjak.
…és remeg a Föld,
és megrepeszt hegyet,
kitátott száj lesz a szomjazó város,
a kutaknak vize posványos, sáros,
és romokká válnak a védtelen házak,
és alatta várnak már kihűlt életek,
és tombolnak kéretlen kísértetek.
Én itt vagyok neked. Engedd, hogy hozzád bújjak.
… és indul a víz,
és csillapít tüzet,
már nem pusztít ártatlan lényeket,
és a tört repedéseket eltömi,
és nyugszik a Föld, és az ördögi vihar,
és mindenki kihal, mint fénytelen szemek,
és tombolnak kéretlen kísértetek.
Én itt vagyok neked. Engedd, hogy hozzád bújjak.