A hét verse
„Egy lángot adok, ápold, add tovább!”- Reményik Sándor
125 éve 1890. augusztus 30-án született Reményik Sándor a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.
A Lánchíd Rádió Tarsoly c. műsorában (2012) A hét verse rovatban hangzik el Reményik Sándor: Istenarc c. költeménye. Aki előadja: Szilágyi Zoltán, s aki választotta: Delacasse Bencze Erzsébet.
A műsor több rovatból áll, a vers és az utána következő rövid interjú D. Bencze Erzsébettel 1:55-11:35- ig tart. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe.
http://mno.hu/?block=mno_video_popup¶m=media_id=56665
Reményik Sándor : ISTENARC
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
Kép forrása: http://mkdsz1.freeweb.hu/Hazsongard/sir30.html
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges