ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Nem is tudom már, hogy olvastam-e, vagy rádióban hallottam (tévém nincs) egy fölmérésről, melyben különböző országok lakosainak átlagos testtömeg-indexét mérték és vetették egybe.
Nyugalom, nem tartozunk a legelhízottabbak közé, például az amerikaiak simán leköröznek minket; igaz persze, hogy németekhez, franciákhoz, svédekhez mérten azért soványnak sem lehet minket, magyarokat mondani.
Nem is ez a lényeg, hanem arról akarok mesélni, hogy a dolog kíváncsivá tett, vajon, mi a helyzet velem, az én - számomra oly kedves – testtömegemmel; beírtam hát a keresőbe, és szerencsémre azonnal kidobott egy index-számolót.
Azért szerencsémre, mert nem szívesen számolgattam volna.
Ajvé! egy szám meg egy szám négyzetének hányadosa, sok ez nekem hajnaltájt.
De, mondom, számolnom nem kellett, a netes felület szépen kiszámolta béemájomat, én meg legelőször is bezsebeltem a dicséretet: „Gratulálunk, az Ön testtömeg-indexe az ideális tartományba esik! Sem fogyókúrára, sem hízásra nincs szüksége. Csak arra kell vigyáznia, hogy ezt az eredményt meg is tartsa.”
Már-már büszkén néztem körül az üres szobában, ám aztán rátévedt tekintetem az alábbi folytatásra: „Valószínűleg már el is került jó pár olyan problémát, amely az Ön korosztályában áldozatokat is szedhet. Ilyen például a MAGAS VÉRNYOMÁS, a SZÍVINFARKTUS, ÉRBETEGSÉGEK vagy a HIPERKOLESZTERINÉMIA.”
No, mármost: az elmúlt időkig, ha kedvenc Klinikámon mérték a vérnyomásomat (magamnak sose mérem, mert a mérési eredménytől esetleg túl magas lenne a vérnyomásom), tízből átlagosan nyolcszor a 220/110-es eredmény született, mely eredmény gyors helyváltoztató mozgásra késztetett különböző érsebészeket, belgyógyászokat, ápolókat, nővéreket. Hí’ hogy tudnak futni ilyenkor különböző nyelv alá fecskendezhető-szopogatható gyógyszerekért!
(Ez ügyben amúgy volt már munkahipotézisem kedvenc érsebészem „felé”. Javasoltam Neki, hogy a gyönyörű, átlátszó ruhájú, széptestű nővérke helyett küldje hozzám vérnyomásmérésre a klinika legöregebb, legcsúfabb ápolónőjét. Kedvenc érsebészem válaszát nem idézem.)
Így áll a helyzet a VÉRNYOMÁSommal, mely volt már 250/120 is.
Ezen kívül volt már SZÍVINFARKTUSom - ami nekem az index alapján nem lehetne -, olyan, hogy csak bájpassz passzolta kicsit távolabbra a következőt.
Ezen kívül a főbb EREIM közül a legtöbb műanyagból van: mindkét oldali Y- és nyaki erem, a vesém fő erei teljesen elrohadtak, és nem volt miből cserélni azokat: kaptam hát műereket, ami miatt viszont tilos padmászanába ereszkednem, mert az ilyen műerek rosszabbul tűrik a hajlításokat, mint a valódiak. Na és, hogy legyek én padmászana nélkül, hogyan éljek?
Ami a KOLESZTERINszintemet illeti – és ezt különösen igazságtalannak érzem, lévén, hogy legalább harminc éve nem eszem húsételt, pláne nem zsíros, mócsingos, cupákos falatokat -, hihetetlen magasságokban tartózkodik, azaz frankón szuper-hiperkoleszterinémiásnak számítok. (Na ja: talán a tojás, a sok tojás, amit imádok, tán besegített! Mert, hogy bármiben a cigi lenne hibás betegségeimben, azt nem ismerem el!)
Sz’al így áll a helyzet az internetes felület nekem szóló üzenetével.

Az oldal aztán még fölajánlott egy testre szabott horoszkóp-elemzést is, de azt – mea culpa! mea maxima culpa! – már nem néztem meg.
És nem is fogom.