tudod milyen gyermekévek
csontra szikkadt semmisúlyát
ölbe venni, mint a lángot?
a paplan megint tűhideg
súlyát latolgatom szelíd
haraggal feledve feslett
gyermekénem szomját
palásttalan titkaimnak
terrakotta lámpafénye
csalogat hozzám közelebb,