Távolodó ölelések visszhangját sokszorosítod,
hogy a valóság ne fakíthassa tovább a szeretett
arcokat. Azt az egy mosolyt, amiért halni tudnál,
s ami mégis életben tart. Hogy sikerrel áttörd
a látszat katedrálüvegét.
Szülőföldet teremtek halhatatlanságodnak,
ahol júliusi záporok emelnek fémszobrokat
érted. Teremtek sebezhetetlenséget, nehogy
dühöm parittyái kárt tegyenek törékeny
arcvonásodban.