koosán ildikó alkotásai
Metafora
Bedől a Nap, méz-sárga folt
falióra és képkeret,
mögéjük látni volna jó
kilesni most lényeget.
Gárdony
P.J. emlékének
A kert havas, az ág deres,
bolondozik még április,
kristály a perc, és flitteres,
de szivárványa már hamis.
Tavasz az erdőben
Fák rügybontó sejtnagyüzemében
már csörgedez az újrakezdés láza;
elképzelem hajdan volt magam
fényloncos erdőm ösvényeit járva
kék csillagvirágos ősi birtokán:
téltemető sárgáll aranypalástban;
s ha új díszt öltene szemérmes
félhomályban, selymes párából
nő élő paraván; ifjú lány készül
így a bálra, csupa csillogó harmat-
csepp- ékszer, varázsos illat, szín
és hangulat; csodálatom vezérel;
szépséghúrokon istenkéz matat...
Nekem is /mese gyermekeknek, felnőtteknek/
A verset Koday László festménye ihlette
Dimbes- dombos szép vidéken
épp egy völgyecskébe értem,
mikor láttam, nem hinnétek,
egy fán borzas gólyafészek,
s két gólya áll útra készen.
Ha másnak nem
Templomodba tehozzád jöttem,
mert egymagamban élek szótalan,
hitvallásom, ami írva van,
éterbe szórni, tudom, nincs miért;
a fák viharban földig hajlanak,
én nem könyörgöm hozzád semmiért;
Húsvétkert
Nagyböjti szél fúj, áradást hoz,
bizsergetően langyos lesz
az őszi vetés tőle, zöld palást
terül a legelőre; dombocskák
alján hajnalonta lopva közelít
ravasz puha párába rejtőzve
a tavasz, s vibráló lélegzetével
cipeli az újrakezdés ígéretét;
Táguló időtávlat
Felhőtelenség kísérget köznapi időteredben,
kószál veled befelé. magad felé,
a magad vágya szerint, édes bizakodással
fűszerezve a létet.
Leltár
Szerettem. Érző szívemmel
visszaélt ez a század;
káromkodásom szájra vette,
de kinevette imámat.
