Szívekhez szelídült,
lélekben lappangó,
melengető melódia,
s benne a lényeg:
a harmónia,
vallomás,
rejtőzködő vágy,
mélyében a kimondhatatlan.
Csak a zene, mi hallható...
Ujjaid alatt elhaló moll akkordok
verőfényemen újra virulnak.
Minden bú, mi fojtogatott
szertefoszlik a dallamokkal,
s trillázó igazgyöngyként
gurulnak szét ajkamon...
Ha te muzsikálsz, kigyúl napom.
A száguldó kéz megbabonáz.
Egy hirtelen zengő dúr
vérembe szánt,
fergeteggé dúsul bennem,
szívem peremén a jég felenged...
Zsongó futam a zongorán
karodban talál...
Sosem múló káprázatával
indul Ámor diadalára.
Zubog a zene, a test ring,
sejtelmes táncba,
édes kábulatba visz –
Oldás és kötés, mindegy már,
a szerelem lázas éjszakán
mézet és csókot lopni jár...
Vénusz kacsint be ablakomon,
test a lélekkel helyet cserél,
hangtalan készülődik a szenvedély –
Elszégyelli magát a Hold,
egy felhőbe burkolózik,
mielőtt a pirkadat anyjának
végleg átadná helyét...
2014. szeptember 03.
Liszt Ferenc: Szerelmi álmok c. zeneművére
https://www.youtube.com/watch?v=QIxiXte1j-Y