E véget nem érő éjszakán
mellém telepszik a magány,
körbevesz hosszan a csönd,
s ahogy szenderül a téli táj,
a táncoló hópelyhek ritmusán
elszunnyadok.
A végtelen égen útra kél
az ezüstfehér holdkaréj,
és átvonaglik az éjszakán
valami különös, vad szenvedély…
Körben milliárd csillag zenél,
oldva - bogozva bánatom.