árvult almafánk
(ballada – halottak napja után)
kattogó fogaskerékké lesz az elme
a feltörő emlékek nyomán
belesüvít a csendbe ahogy
egy fekete varjú károg búsongva
a megcsontosodott kérgű
almafán amelynek ágai
földig hajolnak vén terhük alatt
és a kertben mintha ott állna apám
a ráncok megsokasodtak a homlokán
hosszan az égre néz tűnődik meditál;
a felhőátvonulás után elmarad a vihar
talán és marad még alma is a fán
beérik mire eljön újra az unokám...
...de a pástétomhoz
felesleges az alma már
apám az égben öleli az unokát
az árvult kertben varjú károgja dalát:
de kár... de kár...
- szó-varázslat: "pástétom, felhőátvonulás, fogaskerék, vastag" szavakra -
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges