Ébredés
Hajnali lódobogás,
szürke nyerítések
tajtékja ébreszt.
Vérbe borul a távol,
nyújtózik az ég.
Rojtos felhők közé
teknőt váj,
felcsapódik egy vércse,
tollait fürösztve
zsákmányt kutat.
Köröz a táguló térben.
Dallamok nyílnak,
rejtett égi csapok,
egymást ölelik
a fényzuhatagok.
Itt benn csendben ül,
alszik a tegnap.
Széthullott könyvek,
kidőlt verssorok,
hallgat a szó is.
Egymást ölelő ruhák
a felborult széken
lógatják karjaikat.
Csipkézi árnyait a hajnal,
haja gyapjas,
bíbor földre hull.
Mozdul a város,
fénybe kúszó síneken
felnyöszörögnek
a síró villamosok.
S az ablaküvegeken
riadót ver a reggel.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges