Édesanyám
Egy élet mögötted.
Megszenvedted…
Bezárt világodban
még hány tavaszt
kergetnél merengve?
Szemeden fátyol,
csak ezüst hajad fénylik,
és szíved kitárod,
ha látod gyermeked.
Nem pörölsz, nem fenyegetsz.
Összecsavarodott
gondolataidba
gubancolódtál.
Marasztalnál még.
Hangod megremeg,
csak a múlt marad veled.
Pedig ölelnél...
Lassan a múlt is búcsút int.
s oly gyorsan elszalad,
akár egy édes álom,
– mit a hóvihar elfútt –
egy röpke pillanat alatt.
(Saját fotó)
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges