Én csak próbálok élni
A rohanó napok között,
Keresve az álmot,
Amely a reggelbe ütközött
És szétfoszlott az ébredő,
Remegő fényben.
Gondolatot s eszmét keresek
A mindent elrejtő sötétben.
Én is az értelmét keresem
-Épp mint te - a Létnek,
Rongyos fiaként bolyongok
A közénk hullt reménynek,
Kutatom a titkot, az időtlent,
Amely mindenkit éget:
Miért zár magába, ha végül
Kitaszít az élet?
Talán a sok ráaggatott, magasztos
Gondolat között egyszerűen
Annyi a cél, hogy ott legyek
Minden örömben és nyűgben,
Gondolatban, tettben,
Kiáltásban, vágyban,
A sarkaiból kifordult,
Megőrült világban,
S ott legyek a szóban, a dalban,
Az összes zajos hangban,
A könnyben, a csöndben,
Jólétben, nyomorban?
Hogy megéljem minden egyes percem
És ha majd véget ér a létem,
Biztos hittel mondjam:
Itt voltam, míg voltam. És éltem.