Észre sem veszed
Vakító fénypászmába botlasz legbenső
termedben. Szemed dörzsölve újra látni
kezded, amit eddig is, mígnem pókháló
ezüstje csillan egy sarokban, s egyszerre
ott találod magad. Villódzó porfüggöny
mögött mind élesebben kirajzolódó
kontúrok várnak. Meglepően bizonyos
vagy benne: már nem először jársz itt.
Mozdulataid is gyakorlottnak tűnnek,
ahogyan rendet raksz. Már aprólékosan
leltározol, akárha mindig is erre
készültél volna. Több lettél, nyugtázhatod
a végén — és kevesebb egy kezeletlen
góccal. Fesztelenül lépsz ki a szabadba,
hogy derengő horizontod felé indulj.
Ittasultan észre sem veszed, amikor
magától értetődően szárnyat bontasz.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges