Átszakadt éj. Már csendes alázat van.
Lüktető erek a zsalugáter égen.
Így égünk el megcsillapult lázakban,
ami maradt a gyűrött csatatéren,
átlépünk a vágyak tűz-sziluettjén,
-egybeolvadt fáklyatestünk világlik-
s megfeszítjük, mint Jézust keresztjén,
a pillanatot. Az örökkévalóságig.