Összedőlt minden, s így toronyszobám.
Ebek harmincadján nézem, várom, talán ma...
Kiadós alvásból, tettre kész Szandokán -
minden érzést neked vetettem papírra.
Magamat minek áltassam azzal, hogy
szebb a lapon mit érzek, ha nincs kiért?
A költő millióknak szól, ő megtehet
az ihletért cserébe bármit.
Míg én, csak sajnálom, hogy szalaggal átkötve
többé nem kéred szívem, mert immár
szótlanul csücsülhet "semmiágon",
roskatag, ki szólítja meg eztán bennem
a szívhangokat?