Ünneplőben
Miként harangkötélen a kondulás,
szívverésed még ereimen reszket.
De a tekintetünkkel hajigált csillagokról
már sikoltva hull vissza nedves hajadra
az utolsó pillantások szelíd világossága,
hogy, mint egy glória ragyogja be a teret.
S láthatod,
a hiányod vasalt ingébe öltözve,
csak rongyosan indulok szembe a halállal,
és mégis a legszebb ünneplőmben.
- Mészáros László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges