(a versek gyeplő nélkül ciklusból)
szarkofágra szarka száll le
lábába szúr csalfa szálka
arrébb meg egy bőregérre
súlyosodik felhő térde
érett dió földre pottyan
ikra érik avítt pontyban
árva lárva kaparászik
tovább töpped a kopár szik
menyét szőre fehéredve
rátapadt az aszalt meggyre
fecskéink már Délre mentek
madarász rág száraz kekszet
sün hátán egy almalével
alvóhelye felé lépdel
megfagyott a pók híg nyála
azon lóg az alvilágba
mozgolódnak hideg szelek
ettől csupa ideg leszek
felszalad az oktánszámon
sütőmben a buktám lángol
mindegy mert már odaégett
eszem szenes reszeléket