hajnali négy
irtóztató üresség motoz
semmim nincs
rozoga falat támasztó
mesterhegedű ez a vers is
elmozdíthatatlan
a rom maga alá temetné
a repedésekbe ikrásodott fények
kíméletes pillantásait
a húrokat egyébként is
belepték a legyek
a vonóval valaki éppen
futóhomokba marja a nevem
ez már a csöndek oratóriuma
liturgiára kész
egy talpalatnyi irgalom