Kívülről nézem magam
Utcáról kerítésen át a házat
A kertet aki voltam
a kisfiút kit évek fölzabáltak
Látom a sík vidéket
közepén ház mellette tó van
meztéláb csínytevés fut
és táltos lakik a hintalóban
Minden fényes még
veszélytelen magától értetődő
nincs tériszony kútomlás
tollat növeszt s száll a földobott kő
Mi akkor ragadt rám a
mindent-bámuló tisztaság ma emlék
Érintetlenül csupán a vers maradt meg
és ezért tűnik ma úgy mintha lennék