Az ördög tenyerén
Sorsunk tűzfalába
rejtve vergődünk,
mint vak rabok,
szürkeállományunk tompa,
szemünk neonhoz kopott,
paravánok mamuttornya
takarja fenn a napot,
kinn pokolként parázslik,
polisszá nő a panel,
s ha felizzik szellemünk még,
megperzselve hamvad el.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges