Az utolsó tangó
Ziháló mellkasban
ritmus remeg,
ritkul a szívdobbanás,
megriadt csend csitul
- néha fáj néha szúr -
… mi ez a lárma?
Mi ez a furcsa
mellékzörej?
Szólít a hang
- már nem idegen:
andante…! Lépésben…?
Megkéstél - inted le -
hív még e különös
életzene…
- Divertimento…!
- Élsz még…, bravó!
Legalább utolszor
hallgass bele
suhanó léted nesztelen’
tűnő perceibe!
… Bent szól még
- bár gyengébb -
a meg-megrezzenő,
lassan halkuló lélek-zene
szív-hangszerelte
lágy üteme.
Néha már csendre int:
largó! - lassíts!
Ám, amíg dobban a szív,
addig csak lépdelj,
vidáman táncolj,
légy boldog akkor is,
ha ez az utolsó félholt
tangó, járd hát - allegró!
Szorosan öleld most át
életed utolsó,
nagy táncosát,
simuljon el veled
- mindegy már, egyre megy -
léted andalgó perceiben,
amíg a Mester majd
végsőt int, és megint
egészen földig hajol,
s a közönség felállva
tapsol és tombol
…, majd csend,
és végül
largó…
fölötted halkan
rekviem szól.
(andante: lépésben
divertimento: könnyed (többtételes mű)
largó: a leglassúbb tempó jelzése
allegró: vidáman, gyorsan
rekviem: gyászmise)
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges