Bárkák (1-2.)
1.
Csend se rebben. Hajnalpászma rajzol
zebracsíkokat a kis szobára.
Óra. Tik-tak. Szemed, s a perc bezárva.
Két dobbanásom közé bújva alszol.
Ketten egymás mellett: végtelenjel.
Összekötött, láthatatlan spárga.
Pólyánk a most. Vörös. Sóhajsárga.
Fáradt tegnap jár walzert jelennel.
Reggel-illat. Árvák egymásra tárva.
Ablakot nyitsz. Két fáradt mosoly.
A holnap nyílt vizén egy ringó bárka
szemed türkiz tengerén megállva,
ahogy beléd nézek - önkéntes fogoly -
hullámzom íriszedben. Friss kávét hozol.
2.
Kedvesét a csősz már hazavárja,
arany zsömle sül égi kohóban.
Az ősz megzizzen egy fűcsomóban:
bágyadt kedvese haját babrálja.
Árnyék nyúlik: rebben egy galamb -,
aszfaltra kéménysor sző szőnyeget.
Átszálló utas busznak integet,
alkonyra kongat az estharang.
Szemed szememben őrzöm, mint a kincset.
Mintha csak álomba cirógatna minket,
kint esni kezd, ahogy párnámra dőlsz.
Óvatosan nyomom a kilincset.
Befekszem melléd. Reggelre itt az ősz,
és fénysugár lesz minden szőke tincsed.
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges