Úgy várlak téged mintha magam
jönnék tűzviharon át hozzám
járt utakon hol álomtalan
éj hoz hogy bűnömben osztozzál
Ne kérdezd kulcsod megvan-e még
lámpát se gyújts hogy ne lásson más
fogadj úgy mintha itt se lennék
s áldás lesz minden elkárhozás
Hogy bűnös vagyok mit számít az
ha máris vérpadra állítasz
vagy tömlöcöd hűs mélyére vetsz
Ajtóm zárján a kivert rozsdát
majd magamhoz mérem és hozzád
hogy megtudjam gyűlölsz vagy szeretsz